Nemere István: Csák Máté – Könyv – kritika

Nemere István: Csák Máté

Magyarország. Az 1300-as évek eleje. Mintha nem lenne éppen elég gond, hogy kihalt az Árpád-ház, még itt vannak az ország nyakán a kiskirályok is. Élükön Csák Mátéval.

És hát Csák Máté egy köcsög.

Ezt tudhatod már történelmi tanulmányaidból is, ha nagyon figyeltél töriórán. Mert ha azt várod, hogy ennél valamivel többet tudsz meg róla ebből a könyvből, hát nagyobbat nem is tévedhetnél. Csák Máté egy kissé gügyének tűnő, papírmasé alak, akinek a birtokai gyarapításán kívül semmilyen más célja nincsen az életben. És hiába vársz, hogy legalább a motivációjáról kiderüljön valami, nem tudsz meg annál többet, mint hogy közönséges szadista, unalmas eset, aki, ha nem jön szemére álom, arról ábrándozik, miféle változatos módokon végezne különféle ellenlábasaival. Slussz.

A könyv eleji fejezetek mind ugyanoda futnak ki: hogy Csák milyen rossz ember, csak különböző, általában teljesen jelentéktelen mellékkarakterek nézőpontjából. A mélypontot itt Gentilis bíboros végtelenül dagályos és semmitmondóan unalmas levelei jelentik, amelyeknek tartalmán magát Kelemen pápat RÁNGATJA AZ IDEG a távoli Avignonban (mintha nem lenne éppen elég gondjai Szép Fülöp francia király machinációival – ld. Maurice Druon: Elátkozott királyok c. regény-sorozatát – ha esetleg NORMÁLIS történelmi regény akarnál olvasni.)

Az a jelenet, – amelyben titokban összetrombitálják Csák haragosait, azok jól leisszák magukat, busonganak egy sort, miközben RÁDÖBBENNEK, hogy lényegében semmit sem tehetnek, így szépen haza lovagolnak – már laposnak sem nevezhető, inkább csak szánalmasnak.

Mindeközben a szerző érdektelen részletekkel pepecsel, pl. az AZ ELVÁRTNÁL JÓVAL NAGYOBB FIGYELMET mutat a bíboros tintája, vagy annak irányába, hogy miként kell felpakolni egy szekérre a hordókat. (Azt gondolod, egyszerű, mi? Ja, végül is az.)

A szöveg bosszantóan körülményes és túlmagyarázó. Hemzsegnek a könyvben az efféle mondatok: majd eladják annak, aki megveszi… Elviszik oda, ahová vinni akarják… senki sem szólította úrnak, mert hát nem is volt az…

A párbeszédek (sokszor névtelen, afféle beszélő fej) résztvevői az olvasó számára sorolják elő a tudnivalókat, történéseket, ahelyett hogy azok rendesen ki lennének bontva a cselekményben. Karakterei a szerzővel egyetemben általában közhelyes és együgyű megállapításokra jutnak:

„Károly alig múlt húszesztendős, de már nagyon önállóan gondolkodott. (…) Huszonkét esztendősen már kész férfi volt.” Miközben a középkorban 16 éves kor már bőven felnőttnek számított, nem is beszélve jelen esetben egy olyan emberről, akit 12 éves korától vett részt a trónért való küzdelmekben.

Nemere ugyancsak életkorral kapcsolatos fixa ideája, amelyre több szereplő jellemzése során is kitér, mely szerint a középkorban a férfiak harmincöt-negyven esztendős koruk elmúltával rohamos öregedésnek és hanyatlásnak indulnak és BELASSULNAK MINT ÁLLAT… A szerző valószínűleg nincs tisztában az átlagéletkor kifejezés jelentésével sem.

A könyv két szálon fut , az első mellett – amiben sem Csák Mátéról, sem Károly Róbertől nem tudsz meg semmi igazán fontosat vagy érdekeset – csordogál Apor élettörténete, akinek a faluját a regény elején Csák Máté amortizálja le egy kommandós akció keretében. A két történetszál párhuzamos egyenesek módjára sosem találkozik, és Apor története még úgy is teljesen bágyadt és népmeseszerű, hogy a végére váratlan módon átmegy egyfajta lightos Assassin’s Creedbe – aztán ukmukfukk véget ér. Valószínűleg csak a helykitöltés lehetett a célja. Ami azért is érthetetlen, mert Károly Róbert trónért való két évtizedes küzdelme elég muníciót szolgáltatott volna BÁRMILYEN ÉRTELMES történelmi regény számára. Károly Róbert nem tudta Csák Mátét legyőzni, csak a hatalmát meggyengíteni. Talán ezért is döntött a szerző az alternatív tények sorába tartozó végtelenül béna bosszúállás mellett, hogy így keretet adjon a regénynek. és valamiféle erőtlen katarzist próbáljon meg kicsiholni a végére. Sajnos EZ SEM sikerült.

A könyvet teljes egészében a kínos amatőrizmus szelleme lengi át. Ami különösen érdekes (vagy inkább mégse?) egy olyan szerző esetében, aki különféle álneveken már kb. 700+ regényt írt (ld.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemere_István_műveinek_listája)… és a lista EXPONENCIÁLIS MÉRTÉKBEN bővül tovább….

A regény egyetlen egy komolyan vehető momentuma a rozgonyi csata leírása, mely kellően izgalmasra és érdekesre sikeredett. Mindez azt a meggyőződést táplálhatja benned, hogy sokkal jobban jársz, ha elolvasod a Wikipédián a Károly Róbertről szóló szócikket. Gyorsabban végzel, és ötször jobban szórakozol.

A szerző pedig, a kutyafáját neki, amikor legközelebb részt vesz saját kreatív írást oktató tanfolyamán, jobban járna, ha az elhangzottakra ő maga is rendesen odafigyelne!

5/10

Nemere István: Csák Máté
Lazi. 2019. 296 o.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük