Szép Zsolt: Kárpát Walzer – Könyv – kritika

Szép Zsolt: Kárpát Walzer

Többkötetes fantasy szagával kecsegtet e tetszetős féltégla, amely ráadásképpen a magyar hiedelemvilág lényeit is beemelni ígéri a Monarchia korabeli történetbe, lúdvérccel meg Garabonciással. Mindez annyira egyedinek és érdekesnek hangzik, hogy alig várod, hogy belevesd magad a történetbe. Aztán sajnos azt veszed észre, hogy csak tapicskolsz benne.

A könyv tipikus elsőkönyves szövegnek érződik, számos bosszantó hibával, ami különösen azért disszonáns, mert a fogalmazásmód igazából egyáltalán nem lenne rossz: csipetnyit régies, ami még épp nem zavaró, de azért megadja a korabeliség ízét.

Viszont a szerző fecseg. Ha jön egy szereplő, akkor azonnal komplett életrajz kerekedik köré, ezt csinálta, azt csinálta, amazt csinálta, ilyen ember, olyan ember, amolyan ember, tücsköt-bogarat egy helyre hány, ahelyett hogy menet közben adagolná az információkat, (ld. Zsuzsanna és Emrődy gróf antréja) Ugyanígy a fecsegés érzetét keltik Zsuzsannának a történet szempontjából teljesen érdektelen és kicsinyes konfliktusai a személyzettel.

Aztán a szerző ájult tisztelettel viszonyul ÖSSZES nemesi származású szereplőjéhez, narrátorként is méltóságos báró és bárónőként hivatkozik a Bellényeshy család tagjaira, és a karakterek jellemzésénél pozitív jelzők garmadájával árasztja e őket, amivel olyan érzést kelt, mintha a Magyar Főnemesek Rajongói Klubjának egy különösen ügybuzgó tagja körmölné, szájából félig kilógó nyelvvel a szöveg sorait.

Körmöczi Zsuzsanna kisasszony álláshalmozóként házvezetőnői és nevelőnői feladatokat is betölt a méltóságos (eh) bárói családnál, és egy szelíd, jólelkű teremtés. Kivéve, ha ELDURRAN AZ AGYA. Általában tipikus amatőr hiba, hogy a szerző azáltal akarja előrelendíti a cselekményt, hogy túltolt konfliktusokat generál olyan esetben is, amikor azokra semmi szükség nem lenne. Emrődy gróf megkéri pölö Zsuzsannát egy ártalmatlannak tűnő szívességre, az pedig hatalmas patáliát csap, hogy jótevője és bizalmas jóbarátja hazaárulásra akarja rávenni. Ugyanakkor viszont, amikor muszáj lenne, hogy kiálljon magáért, simán hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle (ld. személyzet und „az alkoholtól bűzlő szájú” Rudner.) Ezek miatt legszívesebben jól megráncigálnád az ostoba libáját – ami azért régen rossz, ha egy történet főhőséről van szó.

Az első fejezet utolsó jeleneteiben viszont egyenesen hülyére pofoznád ezt az elméletileg tanult és határozott teremtést a zavaros gondolatmenetei és gyerekesen meggondolatlan viselkedése miatt. Minő szerencse, hogy megteszi neked ezt a szívességet maga Rudner, akit az illedelmes szerző és a hiszékeny Körmöczi kisasszony még akkor is tekintetes úr megszólítással titulál, amikor az éppen minden erejével egy négyfős szadomazó gangbang-parti szenvedő alanyának kívánja megtenni a szenvelegve vonakodó nevelőnőt. A lelkes erőszaktevőket mindeközben biblikus emelkedettségű negatív jelzőkkel illetik, aminek fényében különösen röhejes, ahogy a „tekintetes Rudner úr” némi deus ex machina után egy mondvacsinált ürüggyel megússza a szégyenteljes incidenst.

És ekkor, bakker, még mindig csak a 41. oldalon tartasz! És mivel, úgy látszik, sehol sem akadt egy ügyes szerkesztő, aki a szöveg MINIMUM felét kihúzatta volna, még mindig 610 apróbetűvel szedett, nagy méretű oldal áll előtted. Feltehetőleg egy nem túl jól sikerült ifjúsági regény színvonalát alulról súroló 610 oldal. De ekkor te fogod ezt a tetszetős féltéglát, és némi sajnálkozás közepette, – mivelhogy így nem találkozol a lápi emberrel, a Hétszünyú Kopanyányimonyókkal, és a rézfaszú bagollyal sem – egy elegáns mozdulattal a legközelebbi sarokba hajítod.

5/10

Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Kalliopé. 2018. 652 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük