Dean Koontz: A suttogószoba – Könyv – kritika

Sosem olvastam eddig semmit Dean Koontztól, bár több könyvét is elkezdtem. Aztán mindegyiket abbahagytam pár oldal után. Még jó. Túl semmitmondóak voltak. Aztán jött a Jane Hawk-sorozat első része, azt meg nem tudtam letenni. Hoppá, mintha Dean Koontz hirtelen MEGTÁLTOSODOTT volna. Ha te is olvastad, hát egy príma kis 8.5/10-es összeesküvős thrillerrel találtad szemközt magad. Jane-t pedig sikeresen belőtted példaképed, Jack Reacher őrnagy (ld. Lee Child: Ne add fel könnyen) ugyanolyan hatékony, kevésbé brutális, és jóval szexibb női megfelelőjének. Aki pont a kellő mértékben könyörtelen ahhoz, hogy a történet hihető maradjon.

Pár rohadék már meglakolt az első részben, a Suttogószobában a többin a sor. A cselekmény több szálon fut, talán azért, hogy elkerülje az önismétlést, mert mi tagadás, Jane szála kb. ugyanolyan, mintha egy az egyben az első részt olvasnád. Ami igazából nem is gond. A másik szál is rendben van. Aztán a két sztorivonal egy ponton összeér, és itt egy kicsit leülnek a dolgok, leginkább a „decemberi frissítés”-en vonhatod fel a szemöldököd, amely még egy összeesküvős thrillerhez képest is kicsit túlzásnak tűnik. A Sötét zóna sem volt már a hihetőség totemoszlopa, de a saját keretein belül azért elment. Szóval, ha te összeesküvést szőnél Amerika ellen, jobban járnál, ha nem bonyolítanád ennyire túl a dolgokat és naná, hogy nem pazarolnád egy csomó mihaszna átlagemberre az értékes nano-izéket. Meg hát valószínűleg simán belebuknál Jane mentőakciójába is, ami a fő küldetés szempontjából teljesen értelmetlen és kapásból kivitelezhetetlen. Mármint számodra. Jane számára azért nem annyira.

A végére szerencsére visszatalál magához a Suttogószoba. Az utolsó fejezetek egészen izgalmasra sikerültek, előtte pedig Bernie Riggowitz felbukkanása járul hozzá némi humorral és emberséges jóindulattal Jane kilátástalannak érződő keresztes hadjáratához – bár más kérdés, hogy Berni amatőr színészi alakítása a könyv legügyetlenebb jelenete. Mindegy, Bernie szerepeltetése még így is simán kijön pozitívra.

Ami még szemet szúrhat, hogy Koontz könyve az első részhez képest jóval irodalmibb próbál lenni. Nyomatékos hangsúly a PRÓBÁL szócskán. Ezt főként azzal kívánja elérni, hogy minden oldalon elhelyez LEGALÁBB két, hosszadalmas és tekervényes hasonlatot, aminek a hatására egy idő után a „mintha” és a „mint” szócskák láttán kezdenek enyhén kiguvadni a szemeid. Amúgy is mi a szar? Gyöngyöt a disznók elé, vagy mi? A Jane Hawk-sorozat mégiscsak egy átlagos thriller. Na jó, annál valamivel azért jobb.

7.5/10

Dean Koontz: Suttogószoba (Jane Hawk 2.)
XXI. század Kiadó. 2018. 463 oldal