Nyírjuk ki Günthert! – Film – kritika

Blake, a bérgyilkos, mindannyiunk, de leginkább saját maga számára is érthetetlen okból kifolyólag elhatározza, hogy megöli Günthert, a legmenőbb bérgyilkost. A nagy melóhoz összeránt egy csapat további bérgyilkost.

Csakhogy a csapatban mindenki idióta. Vagy lúzer. Vagy idióta és lúzer. De nem ám viccesen, nehogy aszidd, hanem bénán. És dögunalmasan. És kifejezetten jólesik a lelkednek, amikor Günther egyesével elkezdi leszanálni őket. Csak azt nem érted, hogy alkalmasint miért nem b@sz közibük (még) egy gránátot, hogy vége legyen az egész szerencsétlenkedésnek.

Aztán amikor jóval később teljes valójában felbukkan a nagy Günther, megérted, hogy miért. Azért, bakker, mert maga Günther is egy beteg f@sz.

A film sima Hétköznapi vámpírok utánérzés, csupán vérszopók helyett bérgyilkosokkal. (Bár a vámpíros verzió sokkal jobban kezdődik mint ez, de amúgy ennél is ótvarabb, sőt kimondottan lelki fájdalmat okoz a nézése. Ami azért is vicces, mert számos helyen azt írjak róla TUDATLAN EMBEREK, hogy minden idők egyik legjobb vígjátéka. HÁT EGY NAGY FRÁSZT!)

Összesen egyetlen poénon nevettünk Kicsi „M”-mel (és szó se róla, itt tényleg nagyot kacagtunk). Ez 15 perc 21 másodpercnél történt, ámde már ekkor egyértelműen valószínűsíthetőnek tűnt, hogy a Taran Killam filmje folyamán ez lesz a legutolsó alkalom.

4/10

Nyírjuk ki Günthert! (Killing Gunther – 2017), akcióvígjáték (IMDb)
R.: Taran Killam, fsz.: Taran Killam, Hannah Simone, Arnold Schwarzenegger