Alexander Söderberg: Andalúziai szerető – Könyv – kritika

Ha a címből indulsz ki és már előre csorgatod a nyáladat holmi túlfűtött érzelmekre és szerelmi civódásokra számítva, akkor szopattyú, ez ugyanis csak egy thriller, szerelem elenyészően kevés található benne, számszakilag kifejezve, egészen pontosan: 0.

Klasszikus krimi szál (whodunit/kitettehidegre?) se nagyon akad benne. Két bűnözői érdekcsoport hatalmi vetélkedését és az egyik brancs után nyomozó rendőrök manipulációt kísérheted figyelemmel, ráadásul az elején szereplőből is kicsit sok akad, emiatt nehéz követni a párhuzamos történéseket. De aztán tisztul a kép.

Más kérdés, hogy a főbb szereplőkhöz nehéz kötődni, mivel mintha mindegyik kissé sótlan lenne. A legsótlanabb pedig Hector, azaz maga az andalúziai szerető. Söderberg könyvének második felében az arányok is eltolódnak, a legkevésbé szimpatikus tagok kerülnek előtérbe. A rendőrök is egyre furcsábban intézik a nyomozást, csak kamillázol, hogy mi bűzlik Svédországban. Több szál egyenesen eltűnik a levegőben /pl. Jens, az egyik legjobb karakter/ és ha alaposan odafigyelsz, észreveheted, hogy több szereplő motivációja finoman szólva is megkérdőjelezhető. (Leginkább Hector Sopie-t érintő döntése tűnik teljesen légből kapottnak.)

Ha azonban nem figyelsz oda alaposabban, akkor egy nagyjából átlagos, de azért korrekt krimiben van részed és az tuti, hogy ha eljutsz a végére, akkor érdekelni fog annyira a szereplők sorsa, hogy a kezedbe kaparintsd a következő kötetet.

7/10

Alexander Söderberg: Andalúziai szerető (Brinkman-trilógia 1.)
Libri. 2014. 506 oldal
—
Kritika a sorozat további részeiről:
Alexander Söderberg: A második fiú (2.)
Alexander Söderberg: A jó farkas (3.)