Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key 1: Kulcs a zárját – Képregény – kritika

Anyuka, férje tragikus halála után három gyerekével visszaköltözik annak gyermekkori lakhelyére, KULCSHÁZBA… ahol a házban elheverő különféle kulcsok különféle ajtókat nyitnak, hol ide, pölö fizikai helyekre, mint mondjuk, Manci nénénk spájza, hol meg amoda, bele például valakinek egyenesen az AGYÁBA… Nice!

Igen ám, de közben másvalaki is keresi a nyamvadt kulcsokat.

Hogy kicsoda? Hát az fix, hogy jó nagy KÖCSÖGLÁDA az illető…

És kb. ez az első képregény, amit nem untam olvasás közben. A sztori pedig, Joe Hill borzalmasan túlirkált, első pillantásra regénynek tűnő féltégláival szemben (Spóra, NOS4A2) kifejezetten feszes. És még izgalmas, csavaros, drámai, megható, vicces. És néha még kicsit szexi is.

(Egyetlen problémám akadt csupán műélvezet közben: olyan aprócska betűket sikerült beleszuszakolni a szövegbuborékokba, hogy kölcsön kellett kérnem a százéves öreganyám kb. hat-hét szemüveg-generációval ezelőtti ókuláréját. Innentől szerencsére egészen más szemmel tudtam a betúméretre tekinteni.)

Homofóboknak azért nem merném JÓ SZÍVVEL ajánlani a hangsúlyos LGBT szálak miatt.

Gyenge idegzetűeknek sem, a gyilkolászások miatt…

Aztán ki meg hogy néz-e? Hát rohadt jól.

8.5/10

Joe Hill, Gabriel Rodríguez: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Fumax Kiadó. 2018. 320 oldal

Kritika a következő kötetről:
Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key 2: Kulcs a zárját